Bábeltől pünkösdig

Egyházkerületi missziói nap volt ma Kiskőrösön. Az ország minden tájáról érkezett gyülekezeti csoportok gyerekeinek külön program volt, melynek egyik elemeként mi is feldolgoztuk a nap témáját Bábeltől pünkösdig. Sokan kérdezték már a padlóképezés menetét, most fényképekkel, és rövid szöveggel alátámasztva bemutatok egy ilyen folyamatot.

Megérkezés, köralakítás, köszöntés után mindenki keressen a két kezébe egy-egy követ, amiket a teremben elrejtettünk.

Sok helyről érkeztünk most, s hogy kicsit jobban megismerjük egymást, játszani fogunk. Mondok egy állítást, ha igaz rád, üssük el ezt a ritmust a kövekkel: szinkópa tá szün, titi tá tá (Szentlélek jöjj, lobogó láng ritmusa)

Most hogy egy kicsit jobban megismertük egymást, kiderült, hogy egy csomó minden közös bennünk, és hasonló. Vannak közös pontjaink. Most a közös pontunk a kör középpontja lesz. Jelöljük ki kővel!

Mennyi minden közös bennünk! Ki lehetne ezt fejezni valamilyen építménnyel! Kövünk már van, mit építsünk belőle? Megszavazzuk!

A kezedben lévő kövekből próbáljatok minél szebb, nagyobb, magasabb ÉPÍTMÉNYT építeni. Egyszerre mindig 5 ember mehet ki és rakhatja le a köveit. Beszélni azonban nem lehet. Nagyon szép, különleges legyen, hogy büszkék lehessünk rá. Az első öt embert én választom ki, utána mindenki választ egy embert, hogy kihozza a kövét. 

Bábel történetének elmondása. Közben kiemelni a szövegből az építők vágyait: 

– Nevet szerezni -> hatalomvágy, híresség

- Égig égrni -> olyanok lenni, mint Isten 

- Sokáig együtt maradni, nem elszéledni.  – Jó közösségben lenni, szeretünk együtt játszani, alkotni,  beszélgetni másokkal. Kell a közösség. 
Mindhárom vágyat egy-egy "álombuborék" formájában kendővel jelzünk a kőrakás körül. Egy-egy gyerek kirakja a szimbólumokat a kendőkre. NÉV - Felhő - Szív. 

 

Az emberek ezekkel a célokkal indultak neki a nagy torony építésének. Isten azonban összezavarta a nyelvüket, nem tudták befejezni az építkezést, szétrebbentek.  Rebbenjünk most mi is szét – menjünk keresztül a körön, közben találkozzon a szemünk mással. Vegyél el két követ a rakásból. 

Megsemmisült az alkotás, ahogy a bábelieknek is tönkrement. Miért akarta ezt Isten? Mert valami jobbat talált ki számunkra. Az emberek továbbra is szerették volna, ha megmarad a nevük, ha olyanok lennének, mint Isten. Isten látta az embernek ezt a helyzetét, és azt is, hogy mindezeket a vágyakat csupán egy torony építése nem fogja betölteni. Jobb terve volt. 

Elküldte Jézust a földre, emberré lett Isten. Itt járt közöttünk, tanított, gyógyított, csodákat tett. Keresztre feszítették, eltemették, de aztán legyőzte a halált és életre kelt. (Ezeket mind elmutogatjuk a gyerekekkel.)

Középre feküdt "Jézust" körberakjuk a köveinkkel.

 

Aki aztán nem maradt a sírban, sem a földön, hanem mennybe ment. Minden vágy, ami a kendőkön továbbra is az embereket foglalkoztatta, Krisztusban beteljesedett.

A világos kendőkre egy-egy csomagot helyezek, amelyeket egyénként bontunk ki, utána magyarázattal.

1. ajándékcsomag kibontása: Keresztelő edények.

Isten látta az ember kérdéseit, amelyek  ott voltak előtte, és

Isten gondoskodott az emberről, hogy ne maradjon név nélkül. Azt mondta:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Azok az emberek a Bibliában, akik Istennel találkoztak, gyakran új nevet is kaptak. Tudsz-e említeni ilyeneket? (Abrám-Ábrahám, Jákób-Izrael, Péter, Saul-Pál)

A neveknek a bibliában különös jelentése van, mindig hordoz egyfajta üzenetet is, egy küldetést, egy ígéretet.

Mikor megkereszteltek téged, Isten gyermekévé fogadott. S azt is megígérte, hogy aki mindvégig hisz Jézusban, hozzá hűséges marad, annak a nevét nem törli majd ki az élet könyvéből.

Ének: Ne félj, mert megváltottalak csak refrén.

2. ajándékcsomag kibontása - kereszt. Az ember az égbe vágyott, olyan akart lenni, mint Isten. Isten nem az embert emelte fel, hanem Isten jött le hozzánk, összekötötte a mennyet és a földet a kereszttel. Jézusban olyan közel jött hozzánk, hogy megismerhetjük, vele lehetünk. Elmutogatni egy mondókát: Jézus emberré lett, a mennyből a földre érkezett, összekötötte az eget a földdel, karjával átölelte a mindenséget. 
Ének: Boldog vagyok, mert Jézusom szeret

3. csomag kibontása - Színes szalagok - Szentlélek tüze valódi közösséget teremt.

Miután Krisztus mennybe ment, elküldte Szentlelkét, ez gyűjtötte össze újra az apostolokat, felbátorította és kiküldte a világba őket. A Szentlelket a Biblia többféleképpen ábrázolja, azt mondja néhol, hogy olyan, mint a szél zúgása. Máshol lángnyelvek formájában jelent meg. Pünkösdkor a tanítványok együtt voltak Jeruzsálemben. Hirtelen szélrohamhoz hasonló zúgás támadt, és lángnyelvek jelentek meg a tanítványok felett. Különféle nyelveken kezdtek el szólni Isten fenséges dolgairól, és bár különböző nyelvű emberek voltak együtt, mégis megértették egymást. Épp az ellenkezője történt, mint a torony építésnél. Isten megadta, hogy egyetértés legyen, ne széthúzás.

 

Szalagok kiosztása, lengetése, közben ének: Szentlélek jöjj, lobogó láng
Szalagok megfogása körben - a Szentlélek közösséget teremt az emberek között, összeköti a szíveket, segít kibékülni, megbocsátani, békében élni stb. 

 

A Szentlélek lángja hozzánk is elér - fektesd le a szalagot a kör közepétől a helyedig.

 

A Léleknek hatása van az életedre, mit tesz veled? (örömöt ad, vigasztal, sajátos rád jellemző képesség, tulajdonság, bármi…)

Jelenítsd meg, mit ad neked a Szentlélek - kis négyzetekre kirakni terményekből, dekoranyagokból amit szeretnének. 

Felnőtteknek írni is lehet és kidekoráljuk! 

 

 

A kész képnél összefoglaljuk még egyszer a fontosabb szimbólumok alapján az alkalom fő vonulatát, az emberek három vágyát és Isten válaszát ezekre Krisztusban. Imádság, ének.





MIT MIÉRT?

Kövek - Bábelben építőanyag, Krisztusban élő kövek
Meghívni a másikat - a misszió erről szól
Némán építeni - nem értik egymás szavát Bábelben sem
Három vágy megjelenítése - Benne van az ember általános kapcsolatteremtési igénye: NÉV - magammal, KÖZÖSSÉG - Társakkal, ÉG -Istennel.
Üres kőkeresztbe behelyezni a vágyakat - Krisztusban vannak a megoldásaink.
Kőből kirakott kereszt - mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá (nem öncélú toronnyá).
Kis képecske kirakása - a közös általános igazságtól eljutni a személyes képig, élményig, megfogalmazni indirekt módon, hogy nekem/neked mit jelent a Szentlélekkel közösségben lenni.

Az emmausi úton

 

 A feltámadott Jézussal való találkozás mindig sok titkot rejt magában. Milyen alakja lehetett Jézusnak, hogy nem ismerték fel? Hogyan ment be zárt ajtókon? Mi az, ami olyan maradt benne, mint régen volt, és mi változott meg? Az emmausi tanítványok sem ismerték fel rögtön Jézust, de a megtett út, az ismerős mozdulatok,  a beszélgetés, a kenyér megtörése megnyitotta testi-lelki szemüket és összeállt bennük a kép: aki eddig velük jött az úton, maga a feltámadott Krisztus, vele beszélgettek, neki sírták el bánatukat, csalódottságukat. A teljes történet Lukács evangéliumában 24,13- tól olvasható ITT. 

A gyerekekkel is ezt az utat jártuk be. A sötét ház jelképezte Jeruzsálemet, mindazt a szomorúságot, amely a két tanítványt letaglózta. A húsvéti történetből már ismert tárgyak segítségével felelevenítettük, miért is voltak szomorúak, mi történt nagypénteken, hogyan találták meg az asszonyok az üres sírt.

 

Az úton melléjük szegődött egy ismeretlen alak. Sokat beszélgettek, míg végül megérkeztek Emmausba. Marasztalták a vándort, és ahogy asztalhoz telepedtek, a kenyér megtöréséről  az ismerős szituációról rájöttek - a gyerekek is - hogy Jézussal ülnek egy asztalnál. A felismerés öröme visszavitte őket Jeruzsálembe, ahol elmondták az örömhírt, Jézus valóban feltámadt, találkoztak vele, beszélgettek, újra együtt ettek.

 




Az út, amely Emmaus felé vezetett még kietlen és üres volt, visszafelé azonban már a feltámadás örömét is jelentette. A gyerekek kidíszítették az utat, természetes anyagokat használva fel.

 




A Jeruzsálemben lévőknek sem volt már rossz kedve, elmúlt szívükből a sok fájdalom, és nagypéntek eseményeit az örömteli várakozás váltotta fel. Vidám színek díszítik az eddig komor házikót.

 

Az immár örömteli, színes emmausi út oda-vissza, ahol Jézus velünk együtt vándorol.

 


Erről szól a Korál-sziget feldolgozásában az alábbi ének: Velem vándorol utamon Jézus

Sötétségből világosságba - a húsvéti történet

A húsvéti történet megjelenítése mindig kérdéseket vet fel bennem, mennyit lehet egy óvodásnak elmondani, hogy ne legyen ijesztő, de mégis találkozzon a lényeggel, egész hitünk alapjával, hogy Isten még a halált is legyőzte és feltámasztotta fiát. Idén ezért a nagyheti történetben nem használtam alakokat, csak a hozzájuk kapcsolódó tárgyak jelentek meg, így a gyerekek maguk képzelték el a szereplőket. 

A kiindulópont egy barna kendő volt, Jeruzsálem városa, ahol az események zajlottak.

A három fekete kendő három szomorúságot jelölt: 1. Jézust elárulták - egy zacskó pénzért, csalódott a barátaiban. 2. Elvették köntösét, csúfolták, töviskoronát kapott - fizikai és lelki fájdalmai voltak, 3. Akik szerették, végig mellette voltak, de nem tudtak rajta segíteni - könnyeket hullattak, ezeket üvegkövek jelképezték.
Azért fontos ezt a néhány szomorú dolgot kiemelni, mert mi magunk is sokszor átélünk hasonló fájdalmakat - elárul a barátunk, fáj a testünk, lelkünk, sírunk, szomorúak vagyunk - és Jézus mindezeket ismeri, tudja, átélte, ezért megérti, ha a fájdalmainkkal hozzá fordulunk.

A történet azonban nem ért itt véget. Vasárnap hajnalban a nap első sugarai már fényt hoztak a sötétségbe. Eltűntek a sötét fellegek - fekete kendők. Az asszonyok megtudták az örömhírt, Jézus feltámadt, és találkoztak is vele. Ez az örömhír olyan, mint a napsugár, amely mindenkihez elér - ezt jelképezték a narancssárga kendők. Továbbadtuk mi is az örömhírt: Jézus feltámadt! - és lefektettük a kendőket középre.
 Az új élet jeleit emeltük ki a feltámadás kapcsán, melynek összegzéseként a gyerekek ezeket a új életre  utaló szimbólumokat rakták ki a saját kis képeiken. Virágot, tojást, napot készítettek.

A legkisebbek egyforma virágokat készítettek, ők most ismerkedtek meg ezzel az alkotási módszerrel.