2015. március 27., péntek

Az utolsó vacsora

A nagy hét utolsó estéje, melyen még együtt van a tizenkét tanítvány Jézussal. Összegyülekeznek, hogy együtt fogasszák el a páska vacsorát, melyet az egyiptomi szabadulás emlékére ültek meg minden évben a zsidó családok. Az utolsó vacsorán mondta el Jézus azokat az igéket, mely alapján minden keresztény közösség az úrvacsorát ünnepli az istentiszteleten. Nagyon fontos tehát ennek az estének az ismerete már gyerekkorban is.

Természetesen nem az a cél, hogy teológiailag megmagyarázzuk a kis ovisoknak hogyan van jelen Krisztus teste és vére a kenyérben és borban. Mivel ebben a korban a gyerekek még nem tudnak elvontan, szimbólumokban, metaforákban gondolkodni, itt csak a valódi látható tárgyakkal, eseményekkel foglalkozunk. Körbeadjuk a kovásztalan kenyeret, a pászkát - egy kenyérből részesedünk, egy közösségnek vagyunk a tagjai. Megkóstolják a szőlőlét, és beszélünk arról, hogy a bor is szőlőből készül.

Itt maga a rituálé, a körben ülés, a kehely, a kenyér, a közösség megélése fontos üzenet a gyerekek számára. Nem információkat adunk át csupán, hanem tapasztalatot, élményt szerzünk. Kipróbálunk, megkóstolunk, megfogunk, átérzünk. Erről szól az ovis hittan.


 

 

 


Mi az úrvacsora igazi mélysége?

Mikor úrvacsorát veszünk, Krisztussal találkozunk, az ő testéből és véréből részesedünk. Fizikailag érezzük jelenlétét, megtapasztalhatóvá válik érzékszerveink számára is. Az úrvacsorában  egymással is közösségben vagyunk, együtt térdelünk az oltár körül, mindannyian ugyanabból a kenyérből és borból részesedünk.

Az úrvacsora szentség. Látható jele van, Jézus rendelte el még életében, példát is adott, hogyan gyűljünk össze és cselekedjünk hasonlóképpen, valahányszor az Ő nevében találkozunk.


Az úrvacsorának nagyon gazdag teológiai alapjai vannak már az ószövetségben, éppen ezért nem egyszerű megérteni igazi teljességében. Rövid összefoglalót olvashatunk róla a gyülekezet honlapján:

http://kiskoros.evangelikus.hu/tudnivalok.php?oldal=urvacsora

Itt találhatjuk az úrvacsorás istentiszteleti alkalmainkat is, ahol letehetjük terheinket, megvallhatjuk bűneinket és a kenyér és bor jegyében találkozhatunk Krisztussal!

2015. március 19., csütörtök

Virágvasárnap

A húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak. Bár a böjti időszak Jézus keresztjére irányítja már tekintetünket, virágvasárnap mégis az egyik legvidámabb, legszínesebb ünnep az egyházi évben. A gyerekek számára nagyon sokféleképpen feldolgozható jelenet, melyet örömmel és lelkesedéssel fogadnak minden évben.




A történet így szerepel a Bibliában:
1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, 2és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. 3Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” 4El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.5Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” 6Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. 7Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! 10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” 11Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 
A gyerekekkel többféle módon játszottuk el a történetet, koruknak megfelelően. A kis Halacska csoportosok krepp papír szalagot kaptak a kezükbe, azzal köszöntötték a bevonuló Jézust.
A nagyobb csoportosok saját készítésű zöld ágakat fogtak a kezükbe és így fogadták Jézust.
A Hozsánna, hozsánna kezdetű éneket énekeltük és tanultuk meg a történethez.

A nagyobbakkal már beszélgettünk arról, hogy Jézus szeretne a mi szívünkbe is bevonulni, mint egy király. Szeretne ott uralkodni, és örül, hogyha mi is örömmel fogadjuk őt, ünnepléssel, jó kedvvel, énekszóval várjuk.

Királyod érkezik hozzád

Jézus fogadtatása királyhoz méltó, mégis hiányzik néhány protokoll elem az érkezésénél. Nincsenek harci szekerek, vörös szőnyeg, királyi korona, palást, lovas díszőrség. Adott azonban néhány rongyos tanítvány, egy zsenge szamár, az emberek magukról levett ruhája, sebtében lenyesett pálmaágak. Semmi szervezettség, viszont sok szívből jövő spontán örömjel, énekszó és hozsannázás. Jézust örömmel fogadják, ahová betér.

Jézus egyszer csak betoppan hozzátok is. Megjelenik a gyerek óvodából hazavitt színezőjén. Hallod a róla szóló éneket a fürdőkádban, vagy homokozás közben. Előjönnek rég nem hallott történetek.
 Nem mennyei szózat és angyalok sokasága jelentik ki Jézus, a király dicsőségét a házatokban, hanem egyszerűen, szelíden, érkezik hozzátok. Fogadjátok őt szeretettel, legyen a vendégetek minden nap!

Fényképek a hét foglalkozásairól minden csoportból:

2015. március 12., csütörtök

Teremtés ünnep

A kicsikkel még játszottunk egy teremtés-érzékelés játékot, amelyben most a fő szerepet a tapintás, a kéz és a láb játszotta. Egy kalandos akadálypályán haladtak végig, amelyben a teremtés egyes napjainak elemeivel ismerkedtek.

Isten megteremtette a földet és a vizet, ezt együtt érzékelhették az első lavórban. Vizes sóderen.
Azután Isten szétválasztotta a szárazföldet és a tengert, ezt szimbolizálta a második és harmadik lavór. Majd kisarjadtak a növények, bokrok, fák, virágok - ezt érezték a lábuk alatt a papírdobozban. Majd sétáltak egyet a "parton", és megsimogathatták egy halat, igazi fácánt, puha báránybőrt, és játszottak az állatos bábokkal. Mindeközben figyelni kellett a lábuk alatt tekergő kígyókra. A pálya végén mindig az előző társuk várta az érkező vándort egy öleléssel - ami az ember teremtését, a társat jelképezte. Erről nézhetünk meg itt képeket.



Csütörtökön egy közös áhítattal zártuk le a teremtés projektet. Minden csoport a tornateremben gyülekezett, oltárt építettünk, énekeltünk, versekkel foglaltuk össze a 7 nap eseményeit. Majd pedig a kiállított alkotásokat nézték végig a csoportok, melyek igen színes és gazdag ötletekkel mutatták be a 7 nap eseményeit.


Miért éppen a teremtés?

Isten munkája leginkább a természet szépségeivel, az érzékelhető környezet megfigyelésével tapasztalható meg a gyermekek számára. A környezeti nevelés amúgy is hangsúlyos szerepet kap az óvodás korban, minden óvodában foglalkoznak az évszakokkal, növényekkel, állatokkal, természeti jelenségekkel. Itt az a többlet, hogy mindezek nem maguktól jöttek létre, hanem rámutatunk egy teremtő akaratra, ami mindezt létrehozta, fenntartja és gondja van rá az idők kezdete óta.

A központi lelki üzenet a köszönet volt, amelyet kifejeztünk Isten felé. Rácsodálkoztunk együtt azokra a jelenségekre, amelyek napról napra körülvesznek minket, természetesnek érezzük őket, mégis fontos, hogy ezekért hálát adjunk, és megbecsüljük.


Evolúció és/vagy teremtés?


A témában jelentős tanulmányok születtek, itt most csak néhány alapvetést szeretnék leszögezni a kérdéssel kapcsolatban.

Már az elsős, alsós gyerekek is felvetik a kérdést, hogy mást is hallottak a föld keletkezéséről. Felnőttként sokféle tudományos magyarázatot is hallottunk a fajok eredetéről, a bolygó keletkezéséről, ősrobbanásról. Hogyan fér ez össze a teremtés történettel? Mit mondjunk a gyerekeknek, ha mi magunk mindezt mesének tartjuk?


  • A bibliai teremtéstörténet nem tudományos magyarázat, hanem hitvallás. Arról tanúskodik, hogy az érzékelhető környezet, élőlények, égitestek nem maguktól jöttek létre, hanem egy teremtő akarat következményei. Amellett foglal állást, hogy minden, ami létrejött, az Isten akaratából van.

  • A teremtéstörténet állásfoglalás az akkori kor más vallásaival szemben. Mikor a zsidó nép környezetében a csillagokat imádták, őket tartották isteneiknek, és mindennek (tenger, föld, fák, folyók) külön istene volt, addig a zsidóság ezzel szemben azt mondta: Nem az égitestek és a tengerek, hegyek az isteneink, mert ezek csak teremtmények. Fölöttük áll az ÚR, az Isten, aki megalkotta a Napot, Holdat, csillagokat, tengereket.

  • A teremtéstörténet megfogalmazza az emberi élet eredetét, célját, és végét. Az ember is Isten alkotása. Isten Lelke van benne. A föld porából származik és oda is tér vissza. Ugyanakkor az ember feladata, hogy uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, gondozza és művelje a földet. Ezzel megmutatja a helyét a világban.

  • A teremtéstörténet nem tudományos leírás és nem vetekszik a mai modern nézetekkel, nem azok helyett keletkezett. Azt mutatja be, hogy a világnak rendje van, minden egymásra épül, és ezt a rendet maga Isten hozta létre és kormányozza. Enélkül a tervező, alkotó akarat nélkül, pusztán önmagától nem jött volna létre semmi.


Ezt a rendet érzékeltetjük a gyerekekkel is, mikor a teremtésről beszélünk, és ezt az emberképet közvetítjük feléjük a keresztyén foglalkozásokon.





2015. március 6., péntek

Teremtés projekt

Március első két hetében az ovi minden csoportjában a teremtés történet köré szerveződnek a mindennapi foglalkozások is. Tehát ez nem csak egy hittan foglalkozás, hanem egy komplex projekt, amely a testneveléstől kezdve a matematikai és vizuális foglalkozásokat is áthatja.
A teremtés egyes napjai határozzák meg a foglalkozások témáját. Ennek terméseit láthatjátok rajzokon, különböző kézműves alkotásokon az oviban.

A projektet egy közös áhítattal zárjuk, ahol összefoglaljuk a teremtés történetet (ITT olvasható) egy kis verssel, énekekkel, az elkészült alkotásokból pedig kiállítást készítünk a tornateremben.

A magam részéről egy élménypedagógiai foglalkozással készültem a témához kapcsolódóan.

A gyerekek sorban hanyatt feküdtek a szőnyegen, és a fejük felett különböző textileket mozgattunk, melyek a teremtés egyes elemeit szimbolizálták.

 


Kipróbálták, milyen a sötétségből hirtelen világosságra kerülni.





Simogatta arcukat az aranyszínű napsugár,


 



Látták a kék tenger hullámzását,

  

Isten elválasztotta a vizeket a szárazföldtől.

   

Megteremtette a növényeket, vizi állatokat, madarakat, állatokat.

   

   











Végül pedig a mellettük fekvő társuk kezét fogva megtapasztalták milyen jó, hogy nem vagyunk egyedül, barátokkal vagyunk körülvéve. Isten embert teremtett a világra.

   

   

   


A hetedik napon megpihentek, szép zenét hallgattak. Végül pedig hálát adtunk a teremtett világért és minden gyönyörűségéért.

   

   

   












A történet mondás közben Beethoven Pastoral szimfóniáját hallgattuk. A 10:50-től kezdődő II. tétel igazi nyugtató hatású muzsika más alkalmakra is.