A legkisebbekkel a tenger lecsendesítésének történetét vettük a héten.
5Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” 36Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. 37Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” 39Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”41Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk evangéliuma 4, 36-41)Képeket néztünk a Galileai tengerről (más néven Genezáreti tó), és beleképzeltük magunkat a hajósok helyébe, ha nagy vihar támad a vízen, hogyan hánykolódik a hajó.
Végül pedig modelleztük terepasztalon az eseményeket. Egy lavór vízben papírcsónakon lego emberkéket úsztattunk, és hajszárítóval vihart kavartunk. A gyerekek pedig Jézus szavaival rendre utasították a szelet, ami utána elcsendesedett, és békesség lett a vízen.
Mit mondhat nekünk a történet?
Vihar. Félelmek. Összecsapnak fejünk felett a hullámok. Mindannyiunknak ismerős élethelyzetek, mikor vagy a körülményeink, vagy saját belső világunk, kapcsolataink zilálódnak szét, és csak azt érezzük: tehetetlenek vagyunk. Erőt vesz rajtunk a csüggedés, elkeseredés, és próbálunk egy biztos pontot találni a zűrzavar idején.
Ahogyan a viharban, vagy tengeri katasztrófa idején csupán a mentőövek, vagy mentőcsónakok jelenléte önmagában még nem jelent segítséget, úgy Jézus puszta jelenléte sem változtat a veszélyhelyzeten. A mentőöv akkor ér valamit, ha magunkra vesszük, kapcsolatba kerülünk vele. Jézus is csak akkor válik igazán életünk megmentőjévé, ha kapcsolatba kerülünk vele. Felkeltjük, beszélünk hozzá, felvesszük vele a kapcsolatot. Pusztán az a tudás, hogy Jézust ismerem, hallottam már róla - ez nem segít a kríziseinkben. Csak ha megszólítjuk, kiáltunk hozzá, elmondjuk a fájdalmainkat, nehézségeinket, akkor ad rá megoldást, akkor ad belső békét és csendességet.
Próbáld ki! Ébreszd fel Őt nyugodtan! Szólj hozzá! Meghallgat. Segít.
