Húsvét után 40 nappal ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. A valóságban ugyan nem telt el még ez az idő, de idén nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Szentlélek munkájára. Mivel pünkösd mindig tanév vége felé van, így kevés figyelem jut a Szentlélek tanítására. Idén hamarabb kezdünk vele foglalkozni, így év végéig ez a téma lesz a fókuszban.
Jézus mennybemenetelét az evangéliumok csak tömören említik, kicsit részletesebb leírását az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1,4-14) találjuk ITT.
A foglalkozást felismerős játékkal kezdtük. A lepedő (felhő) mögé elbújt egy gyerek, és a lába, keze, feje búbja alapján a többieknek ki kellett találni, ki lehet a felhő mögött. Beszélgettünk a vendégségből való búcsúzkodásról is, így hangolódtunk Jézus búcsújára.
A történetet bábokkal játszottuk el. A hangsúly arra került, ami a gyerekek számára is megfogható: mikor búcsúzunk, szomorúak vagyunk, mert talán sokáig nem látjuk azt, akivel jó volt együtt lenni. Így voltak a tanítványok is, mikor eltűnt a szemük elöl a Mester.
Jézus azonban nem hagyja árván a barátait, elküldi a Szentlelket, hogy erősítse, vigasztalja, bátorítsa őket.
A gyerekek számára is ezek a legalapvetőbb érzelmi szükségletek: vigasztalás a konfliktusok után, sírós hangulatban, így ezt ők is könnyen megértik. Sokszor szembesülnek félelmeikkel, melyben szintén erőt, bátorságot kaphatnak, és feloldódnak szorongásaik.
A Szentlélek megérkezéséről egy héttel később a pünkösdi történetben esik majd szó, de addig is felkeltettem érdeklődésüket, hogy Valaki érkezni fog, akit maga Jézus ígért meg.
A mennybemenetel számomra azért érdekes, mert itt érhető tetten nagyon szemléletesen Jézus kettős természete. Egyszerre emberi volt, mert itt járt-kelt közöttünk, ismerte az embereket, testközelből látott és kipróbált mindent. Ugyanakkor nincs alávetve a halandó emberek életsorsának, fel tud emelkedni, nem ragad bele a porba, hanem hazatér az Atyához. Ezzel együtt nézőpontot is vált. Az eddig földön gyalogló, párbeszédekben és kisebb közösségekben kommunikáló Mester kiszáll ezekből a szituációkból, és innentől kezdve felülről nézi az eseményeket. Eddig csak egy helyen tudott lenni egyszerre, a mennybemenetel után azonban egy külső látószögből mindent lát, mindenütt jelen van és mindenkire egyformán figyel. Látja az életünk színét és visszáját, külső képét és árnyékát is. Valahogy így, madártávlatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése