A keresztfa titka

A héten a húsvét utáni alkalomra egy nagy keresztet vittem be a gyerekeknek. No nem azért, hogy eljátsszuk a keresztre feszítést, hanem egy kicsit beszélgettünk, mit is jelképez a kereszt, miért látjuk olyan sok helyen. Hiszen Jézus ezen szenvedett, meghalt, miért van akkor mégis kint a csoportban, miért látjuk útszéleken, vagy akár ékszerként mások nyakában. 

A kereszt teológiájának végtelen szakirodalma van, a gyerekeknek néhány elemét emeltem csak ki, ezt is gyakorlatias megvilágításban. 

A kereszt a földet köti össze az éggel. Felfelé mutat, Istenre emeli a tekintetünket. Két vízszintes szára pedig olyan, mintha ölelésre nyújtanánk ki a karunkat. 

A kereszthez elhozhatjuk mindazt, ami bennünk van. Jézus keresztül ment az emberi élet legnagyobb szenvedésein és a legnagyobb örömén, hogy a halálból életre kelt. Mivel ismeri az élet minden érzelmének skáláját, a mi helyzetünket is jól átérzi és tudja, mikor mire van szükségünk. A kereszthez el lehet hozni a legmélyebb félelmeinket, szomorúságunkat, fájdalmunkat, kérdésünket. A gyerekek is hordoznak már nagy terheket akár ebben a korban is. Haláleset a családban, szülők válása, veszekedése, súlyos betegség a családban - ezek ugyan lehet, hogy nem mindenkit érintenek, de akik benne vannak, és szenvednek ettől, azoknak fontos tudni: Jézus ezeket a nehéz helyzeteket is ismeri, és bátran el lehet neki mondani. A kereszt előtt lehet leborulni, bocsánatot kérni, könyörögni, kérni, de akár hálánkat, örömünket is kifejezni. Ezt játszottuk el különböző mozdulatokkal.

 


A kereszt híd. Összeköt minket Istennel. Klasszikus ábrázolása az emberi életnek ez a kép:

Az ember és  Isten között szakadék tátong, mely a bűnt jelképezi. Ezen a mély árkon, amely elválaszt minket egymástól egyedül Jézus keresztjével tudunk átmenni. Jézus a kereszten egyszer s mindenkorra megváltott minket a bűneink rabságából. Aki ezt a megváltást elfogadja, elhiszi, az mehet át Isten országába. Kipróbáltuk a gyerekekkel is két szőnyeg között a szakadékon való áthaladást. 

 

 

  

 

 



A keresztfa mindenkinek mást juttat eszébe. Valakinek szerettének sírja, valakinek csak egy kivégzőeszköz. Előcsalogathat belőlünk mély hálát, mert Isten ÍGY szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

A kereszt találkozási pont. Legszentebb találkozóhely Jézussal, mikor odamegyünk elé és kiöntjük a szívünket. De találkozási pont lehet egymással is, mindazokkal, akik Jézus körül összegyülekeztek. Sokszor ezekben az emberi találkozásokban kapunk választ kérdéseinkre, mert Jézus egymásra bíz bennünket. A keresztnél való találkozás mindenkit megváltoztat, állásfoglalásra késztet, felkavar, és új útra indít. Megbotránkoztathat, vagy ámulattal tölthet el. Rajtunk áll, hogyan viszonyulunk hozzá. Jézus már mindent elvégzett a kereszten, hogy mindezt elfogadjuk-e, csak rajtunk múlik.

Az Evangélikus énekeskönyv 208. éneke:

1. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved.
 2. Isten ama Báránya Hogy' jut a keresztfára? Mért foly' alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére.
 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt.
 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom.
 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol, Boldog, aki híven harcol - Veled mindig győzhetek!