A húsvéti történet megjelenítése mindig kérdéseket vet fel bennem, mennyit lehet egy óvodásnak elmondani, hogy ne legyen ijesztő, de mégis találkozzon a lényeggel, egész hitünk alapjával, hogy Isten még a halált is legyőzte és feltámasztotta fiát. Idén ezért a nagyheti történetben nem használtam alakokat, csak a hozzájuk kapcsolódó tárgyak jelentek meg, így a gyerekek maguk képzelték el a szereplőket. A kiindulópont egy barna kendő volt, Jeruzsálem városa, ahol az események zajlottak.
Azért fontos ezt a néhány szomorú dolgot kiemelni, mert mi magunk is sokszor átélünk hasonló fájdalmakat - elárul a barátunk, fáj a testünk, lelkünk, sírunk, szomorúak vagyunk - és Jézus mindezeket ismeri, tudja, átélte, ezért megérti, ha a fájdalmainkkal hozzá fordulunk.
A történet azonban nem ért itt véget. Vasárnap hajnalban a nap első sugarai már fényt hoztak a sötétségbe. Eltűntek a sötét fellegek - fekete kendők. Az asszonyok megtudták az örömhírt, Jézus feltámadt, és találkoztak is vele. Ez az örömhír olyan, mint a napsugár, amely mindenkihez elér - ezt jelképezték a narancssárga kendők. Továbbadtuk mi is az örömhírt: Jézus feltámadt! - és lefektettük a kendőket középre.
Az új élet jeleit emeltük ki a feltámadás kapcsán, melynek összegzéseként a gyerekek ezeket a új életre utaló szimbólumokat rakták ki a saját kis képeiken. Virágot, tojást, napot készítettek.
A legkisebbek egyforma virágokat készítettek, ők most ismerkedtek meg ezzel az alkotási módszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése