Húsvét után 40 nappal ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. A valóságban ugyan nem telt el még ez az idő, de idén nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Szentlélek munkájára. Mivel pünkösd mindig tanév vége felé van, így kevés figyelem jut a Szentlélek tanítására. Idén hamarabb kezdünk vele foglalkozni, így év végéig ez a téma lesz a fókuszban.
Jézus mennybemenetelét az evangéliumok csak tömören említik, kicsit részletesebb leírását az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1,4-14) találjuk ITT.
A foglalkozást felismerős játékkal kezdtük. A lepedő (felhő) mögé elbújt egy gyerek, és a lába, keze, feje búbja alapján a többieknek ki kellett találni, ki lehet a felhő mögött. Beszélgettünk a vendégségből való búcsúzkodásról is, így hangolódtunk Jézus búcsújára.
A történetet bábokkal játszottuk el. A hangsúly arra került, ami a gyerekek számára is megfogható: mikor búcsúzunk, szomorúak vagyunk, mert talán sokáig nem látjuk azt, akivel jó volt együtt lenni. Így voltak a tanítványok is, mikor eltűnt a szemük elöl a Mester.
Jézus azonban nem hagyja árván a barátait, elküldi a Szentlelket, hogy erősítse, vigasztalja, bátorítsa őket.
A gyerekek számára is ezek a legalapvetőbb érzelmi szükségletek: vigasztalás a konfliktusok után, sírós hangulatban, így ezt ők is könnyen megértik. Sokszor szembesülnek félelmeikkel, melyben szintén erőt, bátorságot kaphatnak, és feloldódnak szorongásaik.
A Szentlélek megérkezéséről egy héttel később a pünkösdi történetben esik majd szó, de addig is felkeltettem érdeklődésüket, hogy Valaki érkezni fog, akit maga Jézus ígért meg.
A mennybemenetel számomra azért érdekes, mert itt érhető tetten nagyon szemléletesen Jézus kettős természete. Egyszerre emberi volt, mert itt járt-kelt közöttünk, ismerte az embereket, testközelből látott és kipróbált mindent. Ugyanakkor nincs alávetve a halandó emberek életsorsának, fel tud emelkedni, nem ragad bele a porba, hanem hazatér az Atyához. Ezzel együtt nézőpontot is vált. Az eddig földön gyalogló, párbeszédekben és kisebb közösségekben kommunikáló Mester kiszáll ezekből a szituációkból, és innentől kezdve felülről nézi az eseményeket. Eddig csak egy helyen tudott lenni egyszerre, a mennybemenetel után azonban egy külső látószögből mindent lát, mindenütt jelen van és mindenkire egyformán figyel. Látja az életünk színét és visszáját, külső képét és árnyékát is. Valahogy így, madártávlatból.